Középkori romantikát idéző gombaszósz

Hozzávalók:

• 3 ek vaj vagy margarin
• 3 gerezd fokhagyma
• 3-4 babérlevél szétmorzsolva
• 8-10 egész szegfűszeg
• 1-2 kk fehér bors
• kevés fekete bors
• 2-3 kk méz
• 2 kk erősebb mustár (pl. dijoni)
• 2-3 dl száraz fehérbor
• néhány csipet tárkony
• néhány csipet turbolya
• só
• 25 dkg laskagomba (csíkokra vágva)
• 2 dl tejföl

Köretnek

• tészta, knédli vagy hasonló

Elkészítése:

Először aprítsd fel a fokhagymát. Olvaszd fel a vajat/margarint, ha megolvadt és forró, de sülni még nem kezdett el, azonnal tedd bele a fokhagymát, és az egész szegfűszeget. Gyakran kevergetve süsd így együtt 2-3 percig.

Ezután tedd hozzá a babérlevelet, jó alaposan szétmorzsolva az ujjaid között. Egy percig forrósítsd együtt – ekkor húzd félre a tűzről, keverd bele a mustárt, és azonnal add hozzá a gombát. Tedd vissza a tűzhelyre.

Amint elkezd forrósodni, óvatosan öntsd hozzá a bort, keverd el, fedd le, és főzd kis lángon, időnként megkeverve.

Nagyjából 6-7 perc után az egész gombás keverék intenzíven illatozni kezd. Ekkor add hozzá a fehér borsot, a mézet – kell egy kis méz ahhoz, hogy harmonizálja az egész étel fanyar és aromás karakterét – a zöldfűszerek felét, keverd el, fedd le újra, és főzd tovább alacsony hőmérsékleten. Közben kifőzheted a köretet (knédli, tészta, stb.).

Ha kifőtt a köret, a gombához tedd hozzá a fűszerek másik felét – még egy kis tárkony, turbolya, fehér bors is mehet hozzá.

Ha túl fanyarkás lenne, megmentheted egy extra adag őrölt szegfűszeggel. Végül egy kevés fekete borssal és ízlés szerinti sóval hintsd meg.

Most vedd egészen alacsonyra a hőmérsékletet, és folyamatos keverés mellett add a szószhoz a tejfölt. Ezzel már nem szabad sokáig forralni, csak 1-2 percig, egészen alacsony hőfokon. Ezzel a gombaszósz elkészült.

[box style=”info”]Jó emberek, remélem, elnézitek nekem, hogy éppen csak idetoltam az arcomat, és máris egy ilyen exkluzív fogással állok elő – nem a sznobizmus vezérelt, de tényleg ez készült ma este 🙂
Ez egy erőteljesen alkalmi, elegáns étel, randevúhoz, barátod/barátnőd elkápráztatásához rendkívül alkalmas! Amolyan romantikusan kiöltözős, gyertyafényes, John Dowland-zenés estékhez ajánlom. Karcos, pikánsan “füstös” ízélményre számítsatok. A középkorban a népeknek tényleg “vasból volt a gyomruk”, az 1400-1500-as években egészen mindennaposak voltak az ilyen erősen fűszeres mártásféleségek. (Hús meg nem jutott mindennap az asztalra, ez benne a külön érdekes 🙂 )

Remek élményt ad, ha ugyanolyan bort fogyasztotok hozzá, mint amilyennel a szósz is készült![/box]