Főispán

A tészta alapanyagait összegyúrjuk, és akár már előző este is elkészíthetjük, hogy másnap könnyebb legyen vele dolgozni. A pihentetett tésztát másnap elfelezzük, majd a feleket is tovább felezzük, míg végül 32 apró darabot kapunk. Ezekből kis gombócokat formálunk, majd egy jól belisztezett deszkán a gombócokat nagyon vékonyra, kissé ovális formára nyújtjuk. Ha elég lisztes, a kinyújtott lapokat akár egymásra is rakhatjuk, hogy helyet spóroljunk.

A töltelékhez kemény habbá verjük a tojásfehérjéket, és óvatosan összekeverjük a darált dióval és porcukorral. Minden kinyújtott tésztalapra egy-egy evőkanálnyi dióhabot helyezünk. A tészták két szemközti oldalát felhajtjuk, majd a másik két oldalt összenyomjuk, hogy a sütemények formája szaloncukorra hasonlítson.

Előmelegített, 180-200 fokos sütőben néhány perc alatt aranyszínűre sütjük a süteményeket. Figyeljünk arra, hogy ne töltsünk túl sok dióhabot a tésztába, mert sütés közben a töltelék megdagad. Miután kivettük a sütőből, még melegen vaníliás porcukorral bőségesen megszórjuk vagy meghempergetjük. Legyünk óvatosak, mert a tészta könnyen törik.

Ez a recept egy számunkra nagyon kedves hölgytől származik, aki elmondta, hogy az ő szülőfalujában ezt a süteményt gyakran készítették lakodalmakra, mert előre is el lehetett készíteni. Nálunk karácsonykor, a bejgli mellett ez a sütemény mindig az asztalra kerül. Aki egyszer megsüti és megkóstolja, biztosan rendszeresen elkészíti majd a családi ünnepekre.