Marhapörkölt

Először elkészítem a pörköltalapot, mégpedig úgy, hogy a hagymát elkezdem pirítani az olajon, majd hozzáadom a marhahúst, amelyet kérgesre pirítok. Figyeljünk arra, hogy magas hőfokon süssük a húst, mert csak akkor fog kikérgesedni, mielőtt levet engedne. Ilyenkor az sem baj, ha egy nagyon picit „odakap” a pörkölt – ez ugye még a nevében is benne van.

Ha kikérgesedett a hús, akkor adom hozzá a fűszerpaprikát. Én a marhapörkölthöz kevesebb paprikát szoktam tenni, mert a vörösbor tanninjaihoz nem illik a fűszerpaprika – inkább színezem, mint ízesítem a fűszerpaprikával az ételt. A szokásos módon ilyenkor érdemes a húst lehúzni a tűzről, hogy a paprika ne égjen meg.

Ha a pörköltalap kész, akkor mehet a paradicsom, és a paprika is az ételbe. Összességében elmondható, hogy a marhapörkölt szaftja a húskéregből, az ételbe belekerülő zöldségekből, valamint a hús víztartalmából kell, hogy kialakuljon, ezért külön vizet csak a legritkább esetben teszek a pörköltbe. A sóval, borssal és a köménnyel fűszerezzük a marhapörköltet, és fedő alatt, lassú tűzön hagyjuk főni.

A bort akkor szoktam a marhapörkölthöz önteni, ha a hús kezd megpuhulni – egyrészt ilyenkor már sok lé elfőtt a húsról, másrészt a bor miatt lassabban főne meg a pörkölt. Bormennyiséget szándékosan nem írok, mondjuk úgy, hogy az összes hiányzó folyadékot a borral pótolom.

2-2,5 óra főzés kell a marhapörköltnek, ekkorra a hús megpuhul, és finom szaftos lesz. A fokhagymát csak a főzés utolsó szakaszában tegyük az ételbe.

A marhapörköltet felénk nagy, rusztikus darabokra vágott főtt krumplival, és savanyúsággal szokták kínálni.

Természetesen a marhapörköltnek is jót tesz, ha bográcsban, és jó társaságban készül, de ilyenkor jobban oda kell figyelni mind a pörkölt szaftjára.

A pörkölthöz közepesen testes, száraz vörösbort válasszanak, ajánlani tudom a merlot, a kadarkát, vagy a bikavért.