Dió előkészítése:

A zöld diókat alaposan megmossuk. Mivel a dió erősen megfogja a bőrt, gumikesztyűt húzunk és így dolgozunk tovább.

A diókat negyedekre vágjuk.

Áztatás:

Egy 5 literes üvegbe tesszük a felvágott diókat, majd ráöntjük a pálinkát vagy a vodkát.

Hozzáadjuk a fahéjat, a csillagánizst, a szegfűszeget és a felhasított vaníliarudat. A narancs héját vékonyan levágjuk úgy, hogy csak a sárga része kerüljön bele, a fehér rész ne, mert keserű ízt adhat.

Az üvegbe tesszük a narancshéjat és a cukrot is, majd az egészet lezárjuk.

Érlelés:

Az üveget napos helyre tesszük és legalább 2-4 hétig érleljük. Közben hetente felrázzuk és ha lehetőségünk van rá, naponta rövid időre napsütésre tesszük, hogy a meleg segítse az ízek kioldódását.

Ez idő alatt az ital színe fokozatosan sötétedik és végül egészen fekete lesz.

Szűrés:

Körülbelül 2-4 hét elteltével a likőrt leszűrjük.

A visszamaradt diót és fűszereket körülbelül fél liter vízzel alaposan átöblítjük, hogy a bennük maradt alkoholt és ízeket kioldjuk. Az így kapott folyadékot a leszűrt likőrhöz öntjük és elkeverjük.

A fűszereket ezután kidobjuk. A dió ízlés szerint elfogyasztható, de számoljunk azzal, hogy magas az alkoholtartalma.

Palackozás és érlelés:

A kész likőrt palackokba töltjük és hűvös helyen tovább érleljük. A zölddió likőr általában őszre, nagyjából október–november körül éri el a legjobb ízét.

Tipp:

A dió feldarabolásakor mindig viseljünk kesztyűt, mert erősen elszínezi a kezet.

A narancshéjból csak a sárga részt használjuk, mert a fehér rész keserűvé teheti az italt.

Minél tovább érleljük a likőrt, annál harmonikusabb lesz az íze.

A népi gyógyászatban gyomorerősítőként, emésztésjavítóként és fertőtlenítőként ismerik, magas jódtartalma pedig támogatja a szervezet tisztulási folyamatait.