A tököt legyalulom, besózom, és hagyom kicsit állni, majd alaposan kicsavarom a levét.

Zsíron egy kanál liszttel rántást készítek, hozzáadok kevés pirospaprikát, hogy színt adjon, majd felengedem vízzel, és hozzáadom a tököt. Beleteszem a kaprot, amit csokorba kötve vagy apróra vágva adok hozzá.

Amikor a tök megpuhult, a másik kanál liszttel és tejföllel habarást készítek, amit hozzáadok a leveshez, és jól felfőzöm. Kevés ecettel, esetleg cukorral ízesítem a végén.

Ez az adag 6-8 személyre elegendő. A legfinomabb jól lehűtve, különösen nyáron.

Sztori:

Az 50-es, 60-as években nálunk a leves mindennapos volt. A kukoricaföldön megtermett a tök (na, nem ez a főzőtök), így aztán az is került az asztalra. Ha nagyon éhesek voltunk, és esetleg igazán kiadós étel nem került az asztalra, a levesbe kenyeret aprítottunk, akkor biztosan jól laktunk. Én az óta is nagyon szeretem némelyik levesbe a kenyeret beleaprítani. A töklevest is így szoktam.