A sütőt begyújtjuk, és 220 fokra melegítjük, miközben készül a süteményünk. A száraz hozzávalókat (liszt és só) összekeverjük egy nagy tálban. Közben langyosra melegítjük a tejet, hozzáadjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és jól elkeverjük.
Kimérjük az olajat, a lisztes keverékhez öntjük, majd rögtön beleborítjuk az cukros tejben elkevert élesztőt is. Jól összedolgozzuk, és – most jön lényeg – Nem kell keleszteni!!! Rögtön nekiláthatunk a feldolgozásnak. A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk. Kiválasztjuk az egyiket, addig a többit hűvös helyre tesszük. Lisztezett deszkán kör alakúra nyújtjuk, kb.30-35 cm átmérőjűre.
Derelye vagy pizza vágóval 16 egyenlő cikkre vágjuk, így vékony, egyenlő szárú háromszögeket kapunk. A szélesebbik végükbe tesszük a kiválasztott tölteléket – negyed virsli+mustár, kolbászdarab vagy sajt – majd a széleket jól betömködve, hogy a sajt vagy a mustár ki ne folyjon, a szélesebb végétől indulva feltekerjük, és sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztatjuk őket. Ha ezzel készen vagyunk, még kétszer megismételjük a munkafolyamatot, hogy felhasználjuk az összes tésztát. Majd a felvert egész tojásokkal lekenjük őket, és kb. 20 perc alatt készre sütjük. Frissen a legfinomabb, de másnap kicsit megmelegítve is kapós marad.
Talán a legbonyolultabb folyamat, hogy a harmad tésztát megközelítőleg kör alakúra nyújtsuk. Ehhez azt tudnám javasolni, hogy a lisztezett deszkára kis cipó formában tegyük a tésztát, majd nyújtsunk rajta egy keveset. Tegyük rá a tenyerünket a közepére, és fordítsunk rajta egy ’negyedet’. Újabb kevés nyújtás, újabb tenyeres fordítás, és így tovább. Nem mondom, hogy elsőre mértani pontosságú köröket tudunk készíteni, de a gyakorlat meghozza az eredményét. Ha meg egy kicsit ’amőbára’ sikeredik, nem gond, hiszen feltekerés és sütés után senki nem fogja ezt észrevenni!
Kulcsfontosságú a töltelék gondos ’bezárása’ a tésztába! Ehhez a háromszög két közelebb eső sarkát kicsit széthúzzuk, és betömködjük a virsli vagy sajt vagy kolbász alá, hogy ne lehessen belátni oldalt a feltekeréskor.
Természetesen a töltelék meghatározásakor csak a képzeletünk szabhat határt. Lehet bele sonkás, darált húsos, zöldséges finomságot is rejteni, csak egy a fontos: intenzív ízeket zárjunk a kiflikbe – hiszen a tészta lágyítja az összhatást!!! Szerintem pedig nincs annál rosszabb, ha egy sósnak kikiáltott sütemény nem elég sós, vagy intenzív!
Ha nem akarod elaprózni, a tésztát nem kell 16 cikkre vágni, lehet kevesebbre is, értelemszerűen nagyobb mennyiségű töltelékkel és kevesebb darab kiflivel a végén.