Sonkás, gombás, olivás pizza

Először készítsük el a tésztát. Felmelegítjük az 1 dl tejet. Vigyázzunk, nem szabad, hogy forró legyen, inkább kellemesen meleg. Elkavarunk benne 1 tk mézet, majd belemorzsoljuk a 2-2,5 dkg (egy kocka élesztőnek – ami 5 dkg – picivel kevesebb, mint a fele) élesztőt. Amíg felfut, egy tálba 50 dkg lisztet mérünk, mélyedést formálunk a közepébe, megsózzuk, majd ide öntjük az élesztős tejet. Ezután hozzáadjuk a 2 ek olajat, majd elkezdjük összedolgozni. Közben szükség szerint langyos vizet adunk hozzá, amíg el nem érjük a megfelelő állagot. Közepesen lágy tésztát kell kapnunk. Kb. 10 percig gyúrjuk, majd liszttel hintjük be a tetejét, és kendővel letakarva meleg helyen kelesztjük 30 percig.

Amíg kel a tészta, előkészíthetjük a feltétet. Ez természetesen ízlés szerint változhat. Miután mindent feldaraboltam, megfelelő méretűre vágtam, egy nagy tálban alaposan összekeverem az egészet, így nagy valószínűséggel mindenből mindenhová ugyanannyi fog jutni. Néhány szem fekete olívát általában apróra vágva a feltéthez keverek, míg pár bogyót félbevágva sütés előtt a tetejére teszek. Ezután nekiláthatunk a paradicsomos alapnak.

Egy kis edényben a sűrített paradicsomot elkeverjük kevés vízzel, ha szükséges. Csipet sót adunk hozzá, majd ízlés szerint cukorral ízesíthetjük. A fokhagymával érdemes óvatosan bánni, ha nem akarjuk, hogy túlságosan domináljon. Inkább csak simuljon szépen a többi ízhez. Ehhez nagyon keveset kell csak használni, egy nagyon pici gerezdet, vagy akár csak fél gerezdet, esetleg granulátumot.

Miután megkelt a tészta, nekiláthatunk az összeállításnak. Érdemes a sütőt már ekkor elkezdeni melegíteni, hogy mire a pizzát betesszük, 200-250 °C-tól ne legyen semmiképp hidegebb. A tésztából leválasztjuk a szükséges mennyiséget, nyújtófával kinyújtjuk kicsit, majd sütőlapra vagy tepsibe helyezve kézzel nyújthatjuk tovább, hogy elérjük a kívánt formát és vastagságot. Ha tepsiben sütjük, nem árt nagyon vékonyan olajjal megkenni, mielőtt beletesszük a tésztát. Ha teflonos sütőlapunk van, ez nem szükséges.

Ezt követően megkenjük a paradicsomos alapunkkal, rátesszük a feltétet, majd jó alaposan megszórjuk reszelt sajttal. Ha készen vagyunk, mehet is a remélhetőleg minél forróbb sütőbe.

A tészta vastagsága természetesen mindenkinek a saját ízlésétől függ, én vékonyan szeretem, és ez a tészta tökéletesen alkalmas arra, hogy vékonyra nyújtsuk. Tapasztalatom szerint, ha nincs otthon kemencénk – s gondolom, a többségnek nincs – némi kompromisszumot kell kötnünk sütéskor. Bár a tűzhelytől is függ, általában mire a tészta éppen jó, a sajt még nem sül rá szépen a tetejére, csak ráolvad. Mindenki maga döntse el, hogyan szereti, de ha nem akarjuk, hogy a tészta túlsüljön és keménnyé váljon, inkább arra figyeljünk, mint a sajt állapotára.

Jó étvágyat kívánok!